Kedves Olvasóim! Kedves Érdeklődők!
Az alábbiakban egy nagyon érdekes utazásomról mesélek Oroszországban. A műsorban nem fért bele minden részlet, így itt kiegészítem azokat a pillanatokat, amiket igazán élveztem, és megosztom a saját tapasztalataimat is.
Mindenkit várok a következő útra!
Az interjú ide kattintva hallgatható meg:
A cikkben folyamatosan és a végén képgaléríákban megtekinthetőek mindkét városról készült képválogatásom.
Eddig az általánosságban legfontosabb és leglényegesebb részletek kerültek bele a műsorba. Összefoglalom röviden:
- Szentpétervárról és Moszkváról kialakult benyomásaim általánosságban
- Határátkelés nehézségei és az odajutás
- Az ott található árszínvonal
A továbbiakban szeretném ezt kiegészíteni még saját élményeimmel, képeimmel is.
Az útvonaltervünk a következő volt:
Észtországba repültünk augusztus 30-án, egy szombati napon. Kora déluután beértünk, még a Balti tengerben is tudtunk fürdeni. Talán nem árul el nagy meglepetést, nem volt tömeg a strandon akkor már. Ide azért érkeztünk korán, hogy másnap, 31-én vasárnap megtegyünk a Tallin- Narva – Ivangorod – Szentpétervár útvonalat és ezzel átkeljünk a határon. Egy teljes esténk maradt Szentpéterváron.
Szentpéterváron további 2 teljes napot és egy 3. reggelt töltöttünk. A 2 napban gyalogosan bejártuk a várost, illetve megtekintettük az Ermitázs galériáját, és meglátogattuk Péterhofot is , ami Észak Versailles-ként ismert(minden elfogultság nélkül állítom, jobb is).
Azon a bizonyos 3. reggelen Moszkvába utaztunk nagy sebességű vonattal. Ebédre beértünk, további kettő és fél napunk volt felfedezni ezt a gyönyörű várost. Úgy szerveztem, hogy az utolsó Moszkvában töltött nap végén éjszakai vonattal utazunk és indulunk el visszafelé. Erről az élményről később még írok, mivel elképesztő volt. Főleg utólag!
Majd visszaértünk Szentpétervárra reggelre az éjszakai vonattal, egyből busszal visszamentünk Tallinba és itt aludtunk. És itt jön a csavar!
Itt még nem ért véget a túra. Szeretem cifrázni a dolgokat. Így Tallinból nem közvetlenül mentünk haza. Szeptember 6-án, kora reggel egy hatalmas óceánjáró hajóval átkeltünk a Finn-Öbölön keresztül Helsinkibe. Itt töltöttük az egész napot, megnéztük Finnországot is és a nap végén itt ért véget ez a páratlan utazás.
Tehát 4 város, 3 ország ennyi nap alatt! Szívesen segítek másnak is, ha hasonló élménydús utazásokat kívánna átélni, de erről majd később.
Utaznál szabadon, csak ismerősőkkel izgalmas helyekre? Katt ide!
Tehát 4 város, 3 ország ennyi nap alatt! Szívesen segítek másnak is, ha hasonló élménydús utazásokat kívánna átélni, de erről majd később.
Utaznál szabadon, csak ismerősőkkel izgalmas helyekre? Katt ide!
Első és legfontosabb: Honnan jött az ötlet és hogyan volt megvalósítható?
A fegyvers konfliktus miatt Oroszországba való bejutás jelentősen nehezebbé vált, de nem lehetetlenné. A probléma áthidalható. Munkahelyeimnek és ismerettségeimnek köszönhetően meg tudtam ismerkedni Budapesten élő orosz állampolgárokkal. Ők segítettek nekem hatalmas odaadásaal és örömmel. Szívesen meséltek az országukról, és árultak el minden részletet. Képeket mutattak a teleofnjukról, felhívták az otthon élő rokonaikat és minden foglallást tüzetesen, többször is ellenőriztek. A bejutás, és az ország látogatásának a kulcsa az ő ismerettségük volt.
Ugyanis, az országba történő érvényes belépéshez és látogtatáshoz érvényes vízum és útlevél szükséges. Azonban, A vízumon szerepelnie kell érvényes szállásfoglalásnak. De, ezt itthonról( értsd:Magyarországról, EU-ból) nem lehetséges, mivel semmilyen nem orosz kártyával, bankkszámláról nem lehet kint sem fizikailag, sem online vásárolni. Ez kizárja azt a lehetőséget, hogy itthonról elintézzek egy sima szállásfoglalást, például Bookingon keresztül. Itt kerül képbe az orosz ismerős. Meg kell előlegezni, optimistának lenni az utazással kapcoslatban, és már előre le kell foglalni a szállásokat.
Egy kis kitérő. Hol lehet szállást foglalni? A válasz: Yandex Travel. Oroszországban nem a google a kereső, böngésző. Nem is működik. Náluk ez a Yandex, amelynek vannak további, adott szolgáltatásra szakosodott funkciói is. Például a Yandex Taxi.
Ez a felület, a Yandex Travel szerencsére elérhető itthonról is. Így már előre ki tudtam választani a szállást. Megbízhtaó volt, ugyanis pontosan ugyanazt kaptuk, ami a leírásokban és a képekben szerepelt.
Végezetül ebben a foglalásban segített nekem orosz ismerősöm. Azonnal feldolgozták és elfogadták, így már be is tudtam írni a vízumkérelembe. A vízummal kapcsolatban valóba gyorsan dolgoznak. Nem több mint 4 nap( hétvégét is beleértve), amíg elbírálják. Ez is sikerült, így a papírozás nagy részével már végeztünk. Egy valami azonba hátramaradt:
SIM kártya, bank kártya
Tudni kell, odakint a Roaming horroráron működik. Ha átszámítanám, egy kép elküldése, mondjuk a barátomnak szeretném megmutatni, hogy éppen a Kreml fala mellett nézelődök, az 2 itthoni éttermi ebéd árába kerülne.
Így hát fontos volt SIM-et intézni. De ez sem olyan egyszerű manapság odaát. Csak úgy nem jár. Nem lehet úgy venni, mint más külföldi( főleg nem EU-s országban) országban. Egy boltban, reptéren vagy magánál a szolgáltató boltjában. Így itt még szükségem volt az orosz ismerőseim segítségére A kinti telefonszolgáltató ügyfélszolgálatával többnapi levelezést követően sikerült egyeztetni egy időpontot az első kint töltött esténket követő reggelre( Képzelje el a kedves olvasó , hogy közel egy napon keresztül semmilyen formában nem volt lehetőségünk tartani a kapcsolatot a külvilággal addig). Ekkor az adott szolgáltatól kijött egy személy, aki újlenyomatot vett, minden iratunkat ellenőrizte és csak ezz követően kaptunk kártyát. Innentől már visszakerültünk a világtérképre is.
Pénz
Mivel a saját bankkártyánkkal nem tudtunk odakint fizteni, erre előre kellett készülni. Úgy alakítottuk, hogy már Magyarországon előre kiszámoltuk a kinti szükséges költőpénzt és ennek megfelelő mennyiségű devizával készültünk.
Igazából csak annyi pénzünk volt a kint 7 napban, amennyit bevittünk magunkkal. Ezt kellett beosztani.
USA dollárt és rubelt váltottam. Mindkettőt van lehetőség itthon szerezni. AZ előbbivel kapcsolatban tudni kell, akármelyik nem volt jó. Csak a 2013-nál frissebbek, és bizonyos jelek, jelzések nem kerülhetnek bele, mert ekkor nem fogadják el. Sajnos jártunk így. Mivel azonban egy rutinos utazó mindig többet vált a szükségesnél, gond nem adódott.
Minden megvan, minden sikerült, irány felfedezni az országot!
Az első benyomásaim az országról és az orosz emberekről
Korábban már sok-sok történetet hallottam róluk és mivel már ismertem oroszokat( csúnyán mondva), nem volt minden teljesen új.
A Narva- Ivangorod határátkelőn közel 50-60, csak orosz emberrel álltunk sorba. Hamar kiderült rólunk, hogy csak min nem vagyunk, foglalmzzunk úgy- helyiek. Bár angolul nem igazán tudnak, nagyon-nagyon kevesen, a fordítójukkal ( ami a Yandex translate és szerintem kifejezetten ól működő app, übereli a Google fordítót) megszólítattak, hogy ugye nincs nálunk sem Euro, sem semmi ami nem Font, USA dollár vagy Rubel. Nálam készpéznben volt még néhány ezer forint, de ezt Narvában(!!!) beváltották Rubelre. Szóval itt már rögtön segítettek, barátságosak és kézsségesek voltak.
Az orosz határellenőrzésnél sorban állva, miután megkaptam a pecsétet az útlevelembe, a határőr egy migrációs papírt is csatolt az útlevél mellé. Ekkori is megszólítottak a telefonjukkal, hogy erre nagyon, de nagyon vigyázzunk! Azt gondolom, kevés nép vislei ennyire a szívén a külföldi látogatókat.
A határon átlépve, túl minden tankcsapdán és ellenőrzőkapun egy rövid sétát kellett tenni Ivangorodban, hogy a ránk váró buszhoz jussunk. Ezen a rövid, közel 6-700 méteres sétán rögtön belebotlottunk egy lakótömbe( Mi másba?) . Ennek a lakótömbnek a lábánál, a parkoló autó szorításában egy emlékműje állott ott. Ez nem volt más mint egy tank. Ezzel rögtön hangulatba kerültünk.
A határátkelőtől Szent-Pétervárig közel 3 órás volt a buszút. Itt a vidéki Oroszország mutatta meg magát. Kis felvak, egy két település járműparkja időutazásra hív. Hatalmas erdők ölelték körbe a tájat. A közlekedés változó a fűúton. Hol kiszámítható, hol kaotikus. Azért nem volt ritka, amikor 3 autó ment egymás mellett egy 2 sávos főúton. Ugyanis, aki előz, az csak a felezővonalig húzódik fel . Versenyszakmai kifejezéssel élve, kihasználják a pálya teljes szélességét!
Beérve Szent-Pétervár külső kerületeihez, már látszódott hogy ez a város gyönyörű lesz. Sajnos értékelhető képet nem tudok mellékelni, mivel enyhe szürkületben(ekkor érkeztünk meg egész napos utunkról) és a busz ablakán keresztül fotóztam csak. De a körutak, a sztrádák és az épületek is lenyűgözőek voltak.
Megérkezve már a társaság megéhezett. Rögtön a buszmegálló mellett található volt egy Gyros-os. Ott Shawerma, Moszkvában ugyanezt Shaormának hívták. Nem magyarázom túl, csak a képet mellékelem róla. Ez összesen volt 2400 ft-nak megfelelő Rubel!
Az országban kevesen beszélnek angolul. Legtöbben csak oroszul. Azonban az autómatákon, gépeken idegen nyelvként a volt szovjet köztársaság tagállamainak nyelvei jelennek meg. Az –isztán országok nyelvei. Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán stb… Így jártam, hogy egyszer egy Burger King rendelőautómatában megörültem magamnak. Jéééé, hát ott a magyar a zászló. Amikor rákattintottam, döbbentem vettem észre, a betűk nem stimmelnek. Naná, hogy Tádzsikisztán zászlaja volt az, ami szinek sorrendjéban teljesen megegyezik a mi trikolor zászlonkkal.
Ha már idegen nyelvek. Azt is lehetne mondani, hogy a túristák által látogatott helyeken nincs normális írás. Ugyanis, az orosz nyelvben használt cirill mellett a legtöbb helyen kínaiul van kiírva minden. Ők a kínait tanulják idegen nyelvként. Segítőm, itthoni szállásfoglalóm ő maga is beszél kínaiul. Döbbenet. Rikta szokatlan azt látni, hogy a cirill alatt csak ilyen rajzok(kínai nyelvet értem itt) találhatóak. Szóval ebből nem ért a magamfajta ember semmit sem. De ahogy már meséltem korábban, az orsz ember segíteni fog, ez nem kérdés.
A biztonságra nagyon ügyelnek. Talán már túlságosan is. A következő képpel illusztrálom, hogy mivel világítottáak át minket minden egyes alkalommal, amikor metróra ültünk.
Miben változott az ország a háború óta?
Először is szeretném leszögezni. A hétköznapokban, a kettő nagyváros mindnennapi élete változatlan. Kint vannak az utcán, táncolnak, a boltokban árúbőség van, megtalálható minden ami nálunk is. Hétköznap esténként az utcákat ellepik, az operákba hosszú sorok állnak és minden aluljáróban zenél valaki.
Az árak az elmúlt években jelentősen csökkentek. Megcsappant idegenforgalom és a legyengült rubel még a magyar pénztárcának is baráti árakkal várta a túristákat. Minden szolgáltató jelentősen alacsonyabb árakon dolgozik. Az ott található árszínvonalról a műsor végén mesélek részletesen.
A tömegközlekedés tele, folyamatosan rengetegen vannak. Hiába, hogy 40 másodpercenként járnak a szerelvények, jellemzően így is 4-5. alkalommal fértünk fel a metróra.
Ki kelle emelnem, hogy az orosz emberek minden korosztályban jól öltözöttek. Kifejezetten jó az ízlésük, minőségi ruházatot hordanak.
Az orosz Auchanban kapható Törley pezsgő is. A Mc’donalds ugyanúgy létezik, csupán Kucsna i Tócsni néven. A KFC-t felváltotta a Rostic, de a logó megmaradt.
Éjszakai vonattal Moszkvából vissza Szentpétervárra
Ezt a választást a kíváncsiság keresése mellett a jó időbeosztás is indokolta.
Így amíg aludtunk, addig utaztunk is, tehát több időnk maradt az utolsó moszkvai napon. Ahogyan a szállást, ezt is előre kellet foglalni az orosz segítőimmel.
De ez ha nincs,nem teljes a kinti tartózkodás. Szerintem ez volt az igazi orosz proletárémény. Megismerhettük testközelből ezt a réteget.
Az út 8 óra volt. Nyitott hálókocsiban. Nem voltak külön szobák. Mindneki a folyosón aludt. Alsó és felső ágy volt. Én, és az útitársaim fenti ágyakon aludtunk. Nagyjából ez a hely olyan 170 cm magasságú utazónak kényelmes. Az én lábam bőven beakadt. Tudni kell, itt elégge zsúfolt a hely, kétszer meg kell gondolni mikor hova megy s mit csinál az utazó. Jó magyarként, igyekeztem kicsit spórolni a tevékenységekkel. Azaz nem akartam megvetni az ágyneműmet. De a kalaúz elég határozottan szólt rám( bár nem értettem, csak gondoltam ez a vita tárgya). Szóval nem úsztam meg, muszáj volt. De ami érdekes, hogy ezt minden utas nagyon szépen és precízen megcsinálta. Amikor meg reggel be kellett vetni az ágyat, Akkor is ritkán látni olyan rendet, mint ami ott uralkodott. Mindenki elfért. Az utazás első felében, bár már sötét volt, de aludni nem akartunk, úgy az igazi munkásélményhez tartozóan vodkát ittunk. De nem mi voltunk ezzel ám egyedül! Mégiscsak Oroszországban járunk.
A vonat a 800 km-es utat követően percre pontosan ért be. Beszéljenek helyettem a fekvőhelyről és a zsúfolt folyosóról készült képek.
Milyen vendéglátó az orosz ember?
Zzeniális! Rikta barátságos. A kedvenc eseményeim az egész utazás alatt.
A műsorban korábban elhangzott már kettő korábbi eset. Egyik egy Szent -Péterváron töltött estéről, másik pedig egy moszkvai kvízes meghívásról. Elmesélek ezzel kapcsolatban kettő további történetet.
Az első egy hajókikötőben történt. Igen, egy hajókikötőben Moszkvában! A kép szemlélteti, micsoda kikötőről van szó. Ez magán a város nevét adó, Moszkva folyón készült. A stéghez érve kiderült, csak és kizárólag kártyával lehet ott fizetni. Mivel ez nekünk nem volt az egész héten keresztül, elvileg kimaradt volna. Ekkor kettő ember olajozott együttdolgozása kellett a helyzet megoldásához. Leleményesebbek már sejthetik. A büfésnek odaadtuk ez egész összeget készpénzben, ő pedig a saját kártyájával fizette nekünk az utat. Önmagában ez még nem olyan hatalmas tett, más országban is előfordul. DE, Feszültek voltunk, sajnáltuk volna, ha ez a jó program kimarad emiatt. Mivel köpni-nyelni nem tudtunk abban a helyzetben, ő lépett oda hozzánk, nem szólt semmit( úgyse értettük volna) és már meg is oldotta a helyzetet. Hálásak vagyunk neki, gyönyörű volt a panoráma az egész út során.
Ezzel rá is kanyarodok a következő, még inkább példamutató eseményhez. Ez egy jóféle moszkvai kocsmában történt. Meglátogatni egy vendéglátóhelyet, egy sörös egységet, hozzátartozik az úthoz. Nem kellett kettőször mondani. Helyet foglaltunk, és nem kellett sok időnek eltelnie, amikor kettő orosz férfi odalépett hozzánk. Nem kisebb meglepetésre, tudtak angolul. Szokásos kérdések hangzottak el. Kik vagyunk? Mik vagyunk? Miért pont ide, amikor senki nem jön most ide? Ezeket megválaszolva a hely bezárt és döntéshelyzetbe kerültünk. Merrre tovább? Megígérték nekünk, hogy kifizetik az egész esténket, csak hadd maradjanak velünk. Így gyalogosan odébbálltunk még kettő további vendéglátohelyre. Odafelé útba esett a Vörös tér is. Meglepődve tapasztaltam, hogy zárva tartják éjjel, ugyanis takarítják a teret! Meg az utcákat is körülötte!
Ezt követően egész este beszélgettünk, egymástól úgy hajnali fél 6 magasságában búcsuztunk el . Bár verekedés, lerészegedés nem történt, mégis tanulásgos volt az este. Érintettünk több témát is. Elsősorban azt, hogy az orosz emberek tehetetlenek a rendszerrrel szemben és nem érzik jól magukat. Illetve a vidék szegény, a városokat szándékosan tartják jobb helyzetben. Kiemelendő még a szeszkultúrájuk. Kizárólag vodkát ittunk a sör után, viszont minden egyes rövidkört kísért egy pohár víz, így ez a közel 8 óra hosszú este mindenfajta mellékhatás nélkül ért véget. Megállapítottam, a magyar ember azért iszik, hogy felejtsen, míg az orosz mindezt kultúrával és élvezetbőől teszi, persze jóval szívosabban is(tisztelet a kivételnek).
Az egész este folyamán oda-vissza hálálkodtak. Végre külföldiek, végre látogatók. A 2018-as labdarúgó világbajnokság óta a nagyvilág elől elzárkózott az ország. A focitorna idején mozdulni nem lehetett azon az utcán, ahol mi teljesen egyedü sétálgattunk fényes nappal. Az embereknek hiányzik a nagyvilági nyüzsgés.
Végezetül
Szeretném bemutatni mindent, ami ott igazán szemrevaló. Itt hosszabb leírásba nem akarok bocsátkozni, minden képhez mellékelem a szükséges leírást és információkat, hogy így mindenkinek világos és egyértelmű legyen, mi látható a képen.
Kiemelten
Lenin maozóleuma
Óriási meglepetésünkre ingyen van a belépés oda. Tudni kell , fotózni nem szabad odabent. Minden sarkot katona őriz. A bomber dzsekimben mentem be, zsebre tett kézzel. Egy katona nagyon határozottan, bár érthetetlenül kiabált nekem valamit. A probléma a tiszteletlenség volt. Lenin szent helyén nem vágjuk zsebre a kezünket. Az ide vezető úton( A maozóleum külső és belső kapuja közötti úton) találkoztam Sztálin sírjával is.
A VNDH múzeum egy gyönyörű ingyenes attrakció. Igényes, szép és rendezett, naplementében pedig elképesztőek a fények. Itt minden volt szovjet tagállam építészetét bemutatják. Közben szovjet dicsőítő zene szól.
Itt lesz látható kép:
- az Ermitázsról kívülről és belülről
- a Nyevszkij proszpektről
- Moszkva metrómegállóiról
- a Kreml falain belül mi minden látható
Összefoglalóm
Ha eddig azt hitted, hogy Oroszország elérhetetlen célpont, itt az ideje újragondolni!
Túlzás nélkül állíthatom, azóta minden kicsit csúnya. Ezt a kettő várost kellett volna a végére hagyni.
Nem lehetetlen. Kicsit több szervezést igényel, de abszolút megoldható, és most különösen megéri: az árak alacsonyak, a városok gyönyörűek, a tömeg eltűnt – a hely hangulata pedig magával ragadó.
Ha te is megélnéd ezt a különleges világot, segítek neked is elindulni.
Ne várj tovább – váltsd valóra az álmod, és fedezd fel Oroszországot úgy, ahogy kevesen látják: